A feminizmus a nőkért, és nem a férfiak ellen szól. Ez egy olyan alapvető igazság, amit nem lehet elégszer ismételni. Tény, hogy gyakran születnek szélsőséges vélemények a témában, és igen, sokszor születnek férfigyűlölő kinyilatkoztatások a feminizmus zászlaja alatt, de ezt a témát szeretném picit más megvilágításba helyezni. Kedves Férfiak! Rátok is szükség van.

Chimamanda Adichie egy TED konferencián beszélt a feminizmus és az egyenjogúság mai helyzetéről és kérdéseiről. Számtalan homályos folt övezi ezt a témát, sőt, számtalan eltérő vélemény jelenik meg a feminizmus kapcsán nap mint nap. Sokan agresszív és túl domináns törekvésnek látják a feminizmust, és igen, a szkeptikusok között sajnos több a férfi. De miről szól ez az egész? A feminizmus elmosná a férfiak és nők közötti természetes különbségeket? (Vannak természetes különbségek? )Egyenlő vagy ugyanaz-e a férfi és a nő?

„A férfiak és a nők különböznek. Mások a hormonjaink, mások a biológiai szükségleteink és határaink. A férfiak általában fizikailag erősebbek, mint a nők. A presztízzsel járó munkaköröket még mindig többségében férfiak töltik be, így a szó szoros értelmében ők irányítják a világot. Ez talán elfogadott volt ezer évvel ezelőtt, hiszen a túlélés fizikai erőt kívánt, így ők válhattak vezetővé. Ma már egy teljesen más világban élünk. Nem az erősből, hanem a kreatívból, az intelligensből válik kiváló vezető, és tudjátok, mi a jó? Ezekhez a tulajdonságokhoz nincs köze a hormonoknak! A férfi és a nő ugyanúgy lehet intelligens, kreatív és innovatív. Fejlődtünk. Nekem mégis úgy tűnik, a nemi kérdéshez való hozzáállásunk nem sokat változott.”- mondta Adichie. „Pár hete besétáltam egy jó nevű nigériai hotel bárjába, és az ajtónál álló srác idegesítő kérdésekkel kezdett bombázni. Miért? Mert ha egy nigériai nő egyedül megy be egy hotelbe, automatikusan szexmunkásnak feltételezik. Lagosban nem mehetek be egyedül egy bárba vagy egy klubba, mert egyszerűen nem engednek be, ha nincs veled férfi. Ha belépek egy étterembe, a pincér csak a férfit üdvözli, és engem nem.(Haha, ismerős, mi? ) Ezek a pincérek egy olyan kultúra szülöttei, akiknek azt tanították, hogy a férfi fontosabb a nőnél. Tudom én, hogy nem akarnak megbántani, de mégis minden egyes alkalom fáj, és láthatatlannak érzem magam. A nemek közötti egyenlőséget súlyos igazságtalanság övezi. Őszintén remélem, hogy az emberek változnak.

 Ideje, hogy lányainkat és fiainkat másképp neveljük. A mostani neveléssel nagy kárt okozunk a fiúknak; a férfiasságot ugyanis egy nagyon szigorú eszmerendszer mentén határozzuk meg. A férfiasságot egy ketrecként jelenítjük meg, és ebbe zárjuk a fiúkat. Megtanítjuk nekik a félelemtől való félelmet, a gyengeségtől és sebezhetőségtől való félelmet, és megtanítjuk őket, hogyan rejtsék el valódi énjüket. Történelmi okok miatt ma a férfiak előrébb juthatnak, de ha elkezdjük másképp nevelni a gyermekeinket, 50-100 év múlva más világban élhetünk. A legveszélyesebb dolog, amit a férfiakkal teszünk, mégis az, hogy óvjuk a törékeny egójukat. Minél „KEMÉNYEBB” a pasi, annál sérülékenyebb az egója. És egy sokkal jelentősebb kárt okozunk a lányoknak, hiszen úgy neveljük őket, hogy ne törjék le ezt az egót. Megtanítjuk őket egészen kicsinek lenni, összehúzni magukat. Arra neveljük őket: „Persze, tök jó, hogy vannak ambícióid, de azért ne vidd túlzásba. Legyél sikeres, de ne túl sikeres, mert azzal elijeszted a férfit. Ha te vagy a kenyérkereső a kapcsolatban, tégy úgy, mintha fordítva lenne. Főleg, ha nyilvános helyen együtt vagytok, különben emaszkulálod a férfit. (Nem hiszem, hogy van olyan szó, amit jobban utálok annál, mint emaszkulálni … ) Egyszer megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy megrettentem a férfiakat. Egyáltalán nem, és tudjátok miért? Kinek kell egy olyan pasi, aki tőlem retten meg??”

„A nők jogaiért való küzdelem nem válhat azonossá a férfigyűlölettel. Ha valamit biztosan tudok, akkor azt, hogy ennek véget kell vetni.”

Pár hónapja bejárta az internetet Emma Watson a nemek közötti egyenlőségről szóló beszéde, amivel útjára indította az ENSZ „He for She” kampányát. Ennek keretében tulajdonképpen arra kéri fel a férfiakat, hogy vegyenek részt ők is a törekvésben, és álljanak ki azon nők mellett, akik naponta szembesülnek a nemek közötti egyenlőtlenséggel. A kampány egy olyan weboldal köré szerveződik, ahol a férfiak tudtára adják, hogy a nemek közötti egyenlőség az emberi jogokat érintő probléma. A „Take Action” oldalon buzdítják a férfiakat, hogy Twitteren és Instagramon a #HeForShe hashtaggel ellátott üzeneteket posztoljanak. Így részt vehetnek egy olyan párbeszédben, amiben lehetőségük nyílik megismerni, hogyan javíthatnak a nők mindennapi életén. 

De mitől lett ennyire sikeres a beszéd és Watson jelenléte? Tény, hogy jó választás volt egy olyan szereplőt találni, aki népszerű a fiatalok között, és a mostani generáció is közel érezheti magához. Talán ezzel sikerülhet „trendibbé” varázsolni a feminizmust, és levetkőzhetők a régi, rossz sztereotípiák.

Watson formális meghívott küldött a férfiaknak, és pontosan ezért nevezik a #HeforShe kampányt a feminizmus új mérföldkövének. Sosem értettem igazán, miért alakult ki az a fixáció, hogy a nemekhez kapcsoljuk a feminizmust, hiszen ez –férfitől és nőtől függetlenül- mindenki érdeke.  A feminizmusnak a férfiakra is szüksége van, nélkülük nem mozdulhat semerre a törekvés. A feminizmus egy társadalmi problémát ismer fel, amiből nem zárható ki a társadalom egyik fele. A legfontosabb azt észben tartani, hogy feminizmus nem címke, hanem cselekvés. A feminizmusnak szüksége van férfiakra.

 kép: http://rebeccacohenart.tumblr.com/

Beyoncé és a modern feminizmus

A The Guardian tollából

Beyoncé művészete egyre jelentősebb, és az énekesnő az utóbbi időben önjelölt feminista ikonként hódítja a rajongói szíveket. A The Guardian összesítette, mitől tűnhet visszásnak tangában harcolni az egyenlő jogokért. A magazin egy GQ-ban megjelent Beyoncé-interjú kapcsán elmélkedett az egyenlőséget képviselő női hírességek képmutató médiaszerepléséről. A GQ az interjúban azt vizsgálta, hogyan működik napjainkban a nyugati feminizmus. A The Guardianban megjelent cikk szerint azonban a magazinban publikált anyag a 21. századi, amerikai celebvilág komolytalanságának tanulmányozására szolgálhat a jövő generációi számára. Ebben a cikkben az énekesnő ugyanis kifejti, hogy az összes magáról valaha készült fotót tárolja, és szex előtt a saját számait hallgatja. (Hát így is hangulatba lehet jönni…) A GQ azonban biztosít minket arról is, hogy Beyoncé több ennél; ő egy erős nő, hajthatatlan feminista vénával. „Az egyenlőség egy mítosz, és valamilyen oknál fogva a nők elfogadják, hogy nem kereshetnek annyit, mint a férfiak. Mélyen hiszem, hogy a nőknek anyagilag függetlennek kell lenniük a férfiaktól. És őszintén, a pénz hatalmat ad a férfiak kezébe. Hatalmat ad meghatározni, mi érték. Hatalmat ad meghatározni, mi szexi. És hatalmat ad meghatározni a nőiességet. Nevetséges.”

Beyoncé jól mondja. Nevetséges, hogy egy amerikai nő 77 centet keres minden férfira jutó 1 dollárra. Majdnem olyan nevetséges, mint az, hogy az énekesnő a férfiak szexisségről alkotott meghatározásán szinte meztelenül panaszkodik- egy férfimagazinban. Az okfejtést kísérő fotókat Terry Richardson készítette. Az a Terry Richardson, aki a nők szexuális tárgyként való ábrázolása kapcsán vált hírhedté. Megdöbbentő, amikor a női A-listás hírességek a szakmai sikereiket közel meztelenül ünnepeltetik egy férfimagazinban, amelyek címlapjai veszélyesen közel kerülnek a pornó kategóriájához. A közelmúltban az Esquire nevű férfimagazin címlapjai között volt Cameron Diaz, ahogy átlátszó bugyiban pucsít, bőrnadrágban toplesskedő Mila Kunis, valamint Rihanna és Lana Del Rey, akik szintén sikereiket elemezték- teljesen meztelenül. (Ezekhez a kiadásokhoz négy alternatív címlap is készült, melyeken férfiakat láthattunk, természetesen tetőtől talpig felöltözve.) Beyoncé jogosan tarthatja megalázónak, hogy a nők kevesebbet keresnek férfi társaiknál, de pont olyan megalázó az is, hogy azt az üzenetet küldi, hogy nem számít, mennyire vagy sikeres és befolyásos. Az egyetlen, ami számít, hogy hajlandó vagy-e szexszel eladni magad a sikereid mellett.   

Az én tollamból

Az igazi kérdés az, hogy megfér-e egymás mellett a nemek közötti egyenlőségért vívott harc a szexualitással. A nőiesség kifejezése és a feminizmus kapcsolatáról rengeteg vélemény születik pro és kontra oldalon, és én úgy gondolom, nem kéne, hogy a két fogalom kizárja egymást. A feminizmus nem egy szűk doboz, amibe belegyömöszölhetjük az összes feministát, hiszen mindenki más, mindenki máshogy harcol. Minden nő tiszteletet érdemel, aki felszólal az egyenlőség mellett.

Beyoncé előadóként szabadon küzdhet az egyenjogúságért, miközben ő maga kifejezi a személyes szexualitását, hiszen ez a két fogalom igenis megfér egymás mellett. A problémás rész ott van, hogy saját a szexualitását az utóbbi időben a művészetének központi részévé tette, mindezt a feminizmus zászlaja alatt. Egy pár hónapja színpadra állított produkcióban ez olyannyira kiéleződött, hogy Beyoncé egy falatnyi, csillogó dresszben állt egy hatalmas betűkkel kivetített FEMINIST felirat elé. Itt felmerül a kérdés, hogy valójában ez az egész nem a feminizmus mögé bújt öncélú marketingnek tudható-e be? Könnyen átlendül ezen bárki, aki biztos saját elveiben és értékrendjében, de milyen hatással lehet ez azokra, akik fejében nem él sziklaszilárd kép a feminizmusról? Mi van például azzal a több millió tinilánnyal, akik példaképükként imádják az énekesnőt? A fiatal, tizenéves lánykák még nem értik pontosan a szexualitás fogalmát, így könnyen félrevezethetők.

Beyoncé túlfűtött szexualitása a színpadon egészen másról szól, mint a női egyenjogúságért való harc. A művészetével alapvetően pozitív eszmét közvetít, hiszen jelentős hatással van az egészséges női testről alkotott kép alakulásában. Példát állít az ambiciózus, erős nők elé, és egyre növekvő sikerei jogán bárki inspirációjává válhat. Beyoncé munkássága a közel 20 év reflektorfény alatt folyamatosan változott, de az utóbbi időben a Partition című videoklip kapcsán kapta a leg… khmmm…változatosabb kritikákat. Az énekesnő a klip szexisségére választ is adott. A dal premierjekor kifejtette, hogy most, a karrierje csúcsán anyaként és feleségként meg kell mutatni a testét, hiszen egy nő a házasság és a gyerek után is élhet olyan szexualitással, mint előtte. Ezek olyan kinyilatkoztatások, amelyekre igenis szükség van, de nem keverhető össze a feminizmussal, mert az üzenet így sajnos félremegy. Az öncélú marketing hatására a fiatal lánykák fejében összemosódhat a szexualitás eltúlzott kifejezése a modern, önálló nő képével. Hiába magyarázza az énekesnő egyéb platformokon a művészetének komplexitását, ha a videoklipjei és koncertjei mást üzennek.

 Az érdekes a sztoriban, hogy Beyoncé saját maga sem tartotta magát feministának, mielőtt új albuma megjelent és koncertsorozata elkezdődött. A British Vougnak ezt mondta: A feminista szó elég extrém… De igen, mondhatjuk, hogy modern feminista vagyok, ennek ellenére boldog házasságban élek és imádom a férjem.

A feminizmus elfogadásának egyik legnagyobb sarokköve, hogy nem téveszthető össze a férfigyűlölettel. És tessék, itt van egy befolyásos közéleti személyiség, nemzetközi sztár, aki saját maga szó szerint maga mögé vetíti a jelzőt, annak ellenére, hogy pár hónappal előtte még tulajdonképpen a fogalom pontos jelentésével sem volt tisztában. Az énekesnő pontosan ezért nem nevezhető a „modern feminizmus új arcának”. Beyoncé fantasztikus művész, de amíg nincs koherens képe a feminizmus lényegéről, addig saját brandjének építése közben több kárt okozhat, mint gondolnánk.

Nem tudom összerakni a képet.Ki az igazi feminista? Beyoncé a feminista mozgalom része és képviselője lett attól, ha egy falatnyi csipkedresszben maga mögé vetíti a koncertjén, hogy “Feminist”? A FEMEN a mozgalom őszinte hangja, csak mert ők a leghangosabbak? Ha a vezérigazgatói székben ülő nő feminista, akkor az otthon a gyerekét nevelő anyuka már nem is lehet az? Emma Watson feminista, ha a férfiak segítségét kérte a nemek közötti egyenlőség eléséhez a HeForShe kampányban? Mi az az “Újfeminizmus”? (Volt régi is?) Ellenségünk-e a férfi? Kinyithatják nekünk az ajtót, vagy ennek zavarnia kéne? Miért mondja, egy fiatal, sikeres, független nő, hogy ő nem feminista? Miért félünk a jelzőtől? Valami rosszat jelentene?

Nem állítom, hogy tudom a választ ezekre a kérdésekre, de a feminizmus egy olyan téma, amivel megéri foglalkozni. A probléma az, hogy igazából nem tudunk honnan informálódni, túl kevés platform áll a rendelkezésünkre. Nem kapunk átfogó képet. Magyarországon ez a téma még gyerekcipőben jár, így az informálódás, a megismerés sokkal több energiával jár, mint kéne. Felkutatni, nem a saját nyelvünkön böngészni, fordítani, értelmezni, megosztani. Túl körülményes az út, nem csoda, ha nem választjuk ezt. Ezért alakult a Nőkép blog. Talán segíthet egy társadalmi probléma megismerésében, talán minél többen leszünk, és talán többet tehetünk.

Olyan külföldi, angol nyelvű cikkeket és tanulmányokat fogok magyarul megjelentetni az oldalon, amelyek olvasásával egy bébilépéssel közelebb kerülhetünk a teljes kép megismeréséhez, és idővel egyre több nőnek és férfinek lesz konkrét fogalma és véleménye a nemi egyenlőség mítoszáról.

Azért volt szükség a blog elindítására, mert ezek a kérdések nem csak az én fejemben léteztek, hanem a körülöttem lévők sem tudtak egyértelmű választ adni rájuk. Részinformációkból próbálunk pro vagy kontra érveket fabrikálni.

Magyarországon még nem tartunk ott, ahol tartanunk kéne. Nem tartunk ott, mint nyugaton, és nem tartunk ott, mint Norvégiában, Lengyelországban, Dániában, Bangladesben vagy Peruban, ahol jelenleg is nő ül miniszterelnöki székben.

Úgy gondolom, azért vonakodunk azt mondani: Igen, feminista vagyok!, mert itthon még nem nem vagyunk tisztában a fogalom pontos jelentésével. Chimamanda Adichie egy TED konferencián tartott beszédében azt mondta, azt a férfit vagy azt a nőt nevezhetjük feministának, aki hisz a nemek közötti egyenlőségben társadalmi, politika és gazdasági tekintetben. A Nőkép blog ezért jött létre, és semmi másról nem szól.