Beyoncé és a modern feminizmus

A The Guardian tollából

Beyoncé művészete egyre jelentősebb, és az énekesnő az utóbbi időben önjelölt feminista ikonként hódítja a rajongói szíveket. A The Guardian összesítette, mitől tűnhet visszásnak tangában harcolni az egyenlő jogokért. A magazin egy GQ-ban megjelent Beyoncé-interjú kapcsán elmélkedett az egyenlőséget képviselő női hírességek képmutató médiaszerepléséről. A GQ az interjúban azt vizsgálta, hogyan működik napjainkban a nyugati feminizmus. A The Guardianban megjelent cikk szerint azonban a magazinban publikált anyag a 21. századi, amerikai celebvilág komolytalanságának tanulmányozására szolgálhat a jövő generációi számára. Ebben a cikkben az énekesnő ugyanis kifejti, hogy az összes magáról valaha készült fotót tárolja, és szex előtt a saját számait hallgatja. (Hát így is hangulatba lehet jönni…) A GQ azonban biztosít minket arról is, hogy Beyoncé több ennél; ő egy erős nő, hajthatatlan feminista vénával. „Az egyenlőség egy mítosz, és valamilyen oknál fogva a nők elfogadják, hogy nem kereshetnek annyit, mint a férfiak. Mélyen hiszem, hogy a nőknek anyagilag függetlennek kell lenniük a férfiaktól. És őszintén, a pénz hatalmat ad a férfiak kezébe. Hatalmat ad meghatározni, mi érték. Hatalmat ad meghatározni, mi szexi. És hatalmat ad meghatározni a nőiességet. Nevetséges.”

Beyoncé jól mondja. Nevetséges, hogy egy amerikai nő 77 centet keres minden férfira jutó 1 dollárra. Majdnem olyan nevetséges, mint az, hogy az énekesnő a férfiak szexisségről alkotott meghatározásán szinte meztelenül panaszkodik- egy férfimagazinban. Az okfejtést kísérő fotókat Terry Richardson készítette. Az a Terry Richardson, aki a nők szexuális tárgyként való ábrázolása kapcsán vált hírhedté. Megdöbbentő, amikor a női A-listás hírességek a szakmai sikereiket közel meztelenül ünnepeltetik egy férfimagazinban, amelyek címlapjai veszélyesen közel kerülnek a pornó kategóriájához. A közelmúltban az Esquire nevű férfimagazin címlapjai között volt Cameron Diaz, ahogy átlátszó bugyiban pucsít, bőrnadrágban toplesskedő Mila Kunis, valamint Rihanna és Lana Del Rey, akik szintén sikereiket elemezték- teljesen meztelenül. (Ezekhez a kiadásokhoz négy alternatív címlap is készült, melyeken férfiakat láthattunk, természetesen tetőtől talpig felöltözve.) Beyoncé jogosan tarthatja megalázónak, hogy a nők kevesebbet keresnek férfi társaiknál, de pont olyan megalázó az is, hogy azt az üzenetet küldi, hogy nem számít, mennyire vagy sikeres és befolyásos. Az egyetlen, ami számít, hogy hajlandó vagy-e szexszel eladni magad a sikereid mellett.   

Az én tollamból

Az igazi kérdés az, hogy megfér-e egymás mellett a nemek közötti egyenlőségért vívott harc a szexualitással. A nőiesség kifejezése és a feminizmus kapcsolatáról rengeteg vélemény születik pro és kontra oldalon, és én úgy gondolom, nem kéne, hogy a két fogalom kizárja egymást. A feminizmus nem egy szűk doboz, amibe belegyömöszölhetjük az összes feministát, hiszen mindenki más, mindenki máshogy harcol. Minden nő tiszteletet érdemel, aki felszólal az egyenlőség mellett.

Beyoncé előadóként szabadon küzdhet az egyenjogúságért, miközben ő maga kifejezi a személyes szexualitását, hiszen ez a két fogalom igenis megfér egymás mellett. A problémás rész ott van, hogy saját a szexualitását az utóbbi időben a művészetének központi részévé tette, mindezt a feminizmus zászlaja alatt. Egy pár hónapja színpadra állított produkcióban ez olyannyira kiéleződött, hogy Beyoncé egy falatnyi, csillogó dresszben állt egy hatalmas betűkkel kivetített FEMINIST felirat elé. Itt felmerül a kérdés, hogy valójában ez az egész nem a feminizmus mögé bújt öncélú marketingnek tudható-e be? Könnyen átlendül ezen bárki, aki biztos saját elveiben és értékrendjében, de milyen hatással lehet ez azokra, akik fejében nem él sziklaszilárd kép a feminizmusról? Mi van például azzal a több millió tinilánnyal, akik példaképükként imádják az énekesnőt? A fiatal, tizenéves lánykák még nem értik pontosan a szexualitás fogalmát, így könnyen félrevezethetők.

Beyoncé túlfűtött szexualitása a színpadon egészen másról szól, mint a női egyenjogúságért való harc. A művészetével alapvetően pozitív eszmét közvetít, hiszen jelentős hatással van az egészséges női testről alkotott kép alakulásában. Példát állít az ambiciózus, erős nők elé, és egyre növekvő sikerei jogán bárki inspirációjává válhat. Beyoncé munkássága a közel 20 év reflektorfény alatt folyamatosan változott, de az utóbbi időben a Partition című videoklip kapcsán kapta a leg… khmmm…változatosabb kritikákat. Az énekesnő a klip szexisségére választ is adott. A dal premierjekor kifejtette, hogy most, a karrierje csúcsán anyaként és feleségként meg kell mutatni a testét, hiszen egy nő a házasság és a gyerek után is élhet olyan szexualitással, mint előtte. Ezek olyan kinyilatkoztatások, amelyekre igenis szükség van, de nem keverhető össze a feminizmussal, mert az üzenet így sajnos félremegy. Az öncélú marketing hatására a fiatal lánykák fejében összemosódhat a szexualitás eltúlzott kifejezése a modern, önálló nő képével. Hiába magyarázza az énekesnő egyéb platformokon a művészetének komplexitását, ha a videoklipjei és koncertjei mást üzennek.

 Az érdekes a sztoriban, hogy Beyoncé saját maga sem tartotta magát feministának, mielőtt új albuma megjelent és koncertsorozata elkezdődött. A British Vougnak ezt mondta: A feminista szó elég extrém… De igen, mondhatjuk, hogy modern feminista vagyok, ennek ellenére boldog házasságban élek és imádom a férjem.

A feminizmus elfogadásának egyik legnagyobb sarokköve, hogy nem téveszthető össze a férfigyűlölettel. És tessék, itt van egy befolyásos közéleti személyiség, nemzetközi sztár, aki saját maga szó szerint maga mögé vetíti a jelzőt, annak ellenére, hogy pár hónappal előtte még tulajdonképpen a fogalom pontos jelentésével sem volt tisztában. Az énekesnő pontosan ezért nem nevezhető a „modern feminizmus új arcának”. Beyoncé fantasztikus művész, de amíg nincs koherens képe a feminizmus lényegéről, addig saját brandjének építése közben több kárt okozhat, mint gondolnánk.