A feminizmus a nőkért, és nem a férfiak ellen szól. Ez egy olyan alapvető igazság, amit nem lehet elégszer ismételni. Tény, hogy gyakran születnek szélsőséges vélemények a témában, és igen, sokszor születnek férfigyűlölő kinyilatkoztatások a feminizmus zászlaja alatt, de ezt a témát szeretném picit más megvilágításba helyezni. Kedves Férfiak! Rátok is szükség van.

Chimamanda Adichie egy TED konferencián beszélt a feminizmus és az egyenjogúság mai helyzetéről és kérdéseiről. Számtalan homályos folt övezi ezt a témát, sőt, számtalan eltérő vélemény jelenik meg a feminizmus kapcsán nap mint nap. Sokan agresszív és túl domináns törekvésnek látják a feminizmust, és igen, a szkeptikusok között sajnos több a férfi. De miről szól ez az egész? A feminizmus elmosná a férfiak és nők közötti természetes különbségeket? (Vannak természetes különbségek? )Egyenlő vagy ugyanaz-e a férfi és a nő?

„A férfiak és a nők különböznek. Mások a hormonjaink, mások a biológiai szükségleteink és határaink. A férfiak általában fizikailag erősebbek, mint a nők. A presztízzsel járó munkaköröket még mindig többségében férfiak töltik be, így a szó szoros értelmében ők irányítják a világot. Ez talán elfogadott volt ezer évvel ezelőtt, hiszen a túlélés fizikai erőt kívánt, így ők válhattak vezetővé. Ma már egy teljesen más világban élünk. Nem az erősből, hanem a kreatívból, az intelligensből válik kiváló vezető, és tudjátok, mi a jó? Ezekhez a tulajdonságokhoz nincs köze a hormonoknak! A férfi és a nő ugyanúgy lehet intelligens, kreatív és innovatív. Fejlődtünk. Nekem mégis úgy tűnik, a nemi kérdéshez való hozzáállásunk nem sokat változott.”- mondta Adichie. „Pár hete besétáltam egy jó nevű nigériai hotel bárjába, és az ajtónál álló srác idegesítő kérdésekkel kezdett bombázni. Miért? Mert ha egy nigériai nő egyedül megy be egy hotelbe, automatikusan szexmunkásnak feltételezik. Lagosban nem mehetek be egyedül egy bárba vagy egy klubba, mert egyszerűen nem engednek be, ha nincs veled férfi. Ha belépek egy étterembe, a pincér csak a férfit üdvözli, és engem nem.(Haha, ismerős, mi? ) Ezek a pincérek egy olyan kultúra szülöttei, akiknek azt tanították, hogy a férfi fontosabb a nőnél. Tudom én, hogy nem akarnak megbántani, de mégis minden egyes alkalom fáj, és láthatatlannak érzem magam. A nemek közötti egyenlőséget súlyos igazságtalanság övezi. Őszintén remélem, hogy az emberek változnak.

 Ideje, hogy lányainkat és fiainkat másképp neveljük. A mostani neveléssel nagy kárt okozunk a fiúknak; a férfiasságot ugyanis egy nagyon szigorú eszmerendszer mentén határozzuk meg. A férfiasságot egy ketrecként jelenítjük meg, és ebbe zárjuk a fiúkat. Megtanítjuk nekik a félelemtől való félelmet, a gyengeségtől és sebezhetőségtől való félelmet, és megtanítjuk őket, hogyan rejtsék el valódi énjüket. Történelmi okok miatt ma a férfiak előrébb juthatnak, de ha elkezdjük másképp nevelni a gyermekeinket, 50-100 év múlva más világban élhetünk. A legveszélyesebb dolog, amit a férfiakkal teszünk, mégis az, hogy óvjuk a törékeny egójukat. Minél „KEMÉNYEBB” a pasi, annál sérülékenyebb az egója. És egy sokkal jelentősebb kárt okozunk a lányoknak, hiszen úgy neveljük őket, hogy ne törjék le ezt az egót. Megtanítjuk őket egészen kicsinek lenni, összehúzni magukat. Arra neveljük őket: „Persze, tök jó, hogy vannak ambícióid, de azért ne vidd túlzásba. Legyél sikeres, de ne túl sikeres, mert azzal elijeszted a férfit. Ha te vagy a kenyérkereső a kapcsolatban, tégy úgy, mintha fordítva lenne. Főleg, ha nyilvános helyen együtt vagytok, különben emaszkulálod a férfit. (Nem hiszem, hogy van olyan szó, amit jobban utálok annál, mint emaszkulálni … ) Egyszer megkérdezték tőlem, hogy nem félek-e attól, hogy megrettentem a férfiakat. Egyáltalán nem, és tudjátok miért? Kinek kell egy olyan pasi, aki tőlem retten meg??”

„A nők jogaiért való küzdelem nem válhat azonossá a férfigyűlölettel. Ha valamit biztosan tudok, akkor azt, hogy ennek véget kell vetni.”

Pár hónapja bejárta az internetet Emma Watson a nemek közötti egyenlőségről szóló beszéde, amivel útjára indította az ENSZ „He for She” kampányát. Ennek keretében tulajdonképpen arra kéri fel a férfiakat, hogy vegyenek részt ők is a törekvésben, és álljanak ki azon nők mellett, akik naponta szembesülnek a nemek közötti egyenlőtlenséggel. A kampány egy olyan weboldal köré szerveződik, ahol a férfiak tudtára adják, hogy a nemek közötti egyenlőség az emberi jogokat érintő probléma. A „Take Action” oldalon buzdítják a férfiakat, hogy Twitteren és Instagramon a #HeForShe hashtaggel ellátott üzeneteket posztoljanak. Így részt vehetnek egy olyan párbeszédben, amiben lehetőségük nyílik megismerni, hogyan javíthatnak a nők mindennapi életén. 

De mitől lett ennyire sikeres a beszéd és Watson jelenléte? Tény, hogy jó választás volt egy olyan szereplőt találni, aki népszerű a fiatalok között, és a mostani generáció is közel érezheti magához. Talán ezzel sikerülhet „trendibbé” varázsolni a feminizmust, és levetkőzhetők a régi, rossz sztereotípiák.

Watson formális meghívott küldött a férfiaknak, és pontosan ezért nevezik a #HeforShe kampányt a feminizmus új mérföldkövének. Sosem értettem igazán, miért alakult ki az a fixáció, hogy a nemekhez kapcsoljuk a feminizmust, hiszen ez –férfitől és nőtől függetlenül- mindenki érdeke.  A feminizmusnak a férfiakra is szüksége van, nélkülük nem mozdulhat semerre a törekvés. A feminizmus egy társadalmi problémát ismer fel, amiből nem zárható ki a társadalom egyik fele. A legfontosabb azt észben tartani, hogy feminizmus nem címke, hanem cselekvés. A feminizmusnak szüksége van férfiakra.

 kép: http://rebeccacohenart.tumblr.com/